RSS

Kazettatörténelem – párhuzamokkal és ellentmondásokkal

A A A

A kazetta szóról elsőként talán még mindig a CD-korszakot megelőző kazettás magnó hanghordozója, a mágnesszalagos Compact Cassette jut eszünkbe. Történetünk egyik szereplője valóban ez az eszköz lesz. Mivel azonban elsősorban magyar vonatkozásokat szeretnénk bemutatni, ezért a kazetta fogalmát kiterjesztjük a floppy disket magában hordozó műanyag tokra, amelynek egyik megalkotója (a toknak különösen) ma már közismerten Jánosi Marcell.

Indokolt ez azért is, mert a feltaláló hét szabadalmának már a címében szerepel a kazetta kifejezés. Közöttük van a híres-neves floppy-szabadalom is, amelynek címe így hangzik: Kazettás forgó hajlékonylemezes tároló rendszer (HU171790 – 1974.11.30)

Egy szabadalmakkal jelzett alkotói életút -

a nehézipartól a Calypso magnón át a floppyig

Jánosi Marcell (Budapest, 1931. december 5. – 2011. július 31.)

Jánosi Marcell életútját jól követhetően mutatja szabadalmi bejelentésekkel fémjelzett feltalálói aktivitása. Szakmai életrajzát követve az életpálya egy-egy időszakának legjellemzőbb tevékenységei szabadalmi dokumentumokkal is alátámaszthatók.

Az SZTNH szabadalmi adatbázisa (e-kutatás) szerint Jánosi 1956 és 1994 között 22 szabadalmat és két további közzétett szabadalmi bejelentést jegyez, különböző feltalálótársakkal. Az 1954-ben műegyetemi gépészmérnök oklevelet szerző feltaláló első munkahelye a Telefongyár volt, a következő évtől a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott, ahol 1957-ig a Híradástechnikai Igazgatóság csoportvezető mérnökeként új technológiai eljárások célkitűzéseivel és bevezetésével foglalkozott. Itt ekkoriban újdonságként pld. a nyomtatott áramkör, a műanyag fröccsöntés és a fém nyomásos öntése került a látókörébe.

1. ábra

A Jánosi-féle présöntőgép 1956-ból

(Feltalálótársak: Tóth Lajos, Molnár József és Szappan Vilmos mérnökök)

Az utóbbi technológiával kapcsolatos egyik szabadalmat 1956. február 2-án jelentették be, a feltalálók között szerepel Jánosi Marcell. A HU145973. lajstromszámú bejelentés a kort jellemző, igazi nehézipari berendezésre vonatkozik, címe: Présöntőgép.

A gépészmérnöki tanulmányok előtt több szakmát (hegesztő, marós, köszörűs) is elsajátító Jánosi először tehát a kohászathoz kapcsolható megoldás kidolgozásában jeleskedik, de már a KGM Híradástechnikai Igazgatóságán tevékenykedve. 1957-es kényszerű távozásakor így logikusnak is nevezhető a pálya folytatása a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG), későbbi feltalálói sikereinek otthont adó új munkahelyén.

A BRG-ben már magnótechnikával kezdett foglalkozni. Az első munka mindjárt egy orsós magnetofon volt: a Calypso, a magyar szalagos magnók egyik etalonja.

1966 és 1986 között 17 szabadalom született, egy kivételével a BRG színeiben. DE1285196 és GB1192781 lajstromszámon német és angol bejelentésre is sor került az 1966. március 25-én bejelentett Hangrögzítő és két különálló szalagot lejátszó, vagy átjátszó készülékcímű megoldás alapján.

2. ábra

Kombiniertes Tonaufnahme- und Umspielgeraet- Orsós és kazettás magnó kombinációjának ábrája Jánosi német szabadalmából

Ez a HU154542 lajstromszámú magyar szabadalom a technológiai váltás egy pillanatát tükrözi: a szalagos magnótekercseket akkor felváltó új, kazettás rögzítő eszközökre történő átállás folyamatát egy berendezésben valósítja meg. A külföldi szabadalmak oltalma egészen 1977-ig, illetve 1978-ig élt, ezután – mivel a BRG a fenntartási díjakat nem fizette – megszűnt.

A mágneses hangrögzítés „kazettás fejezete” megérdemel egy kitérőt. Az alapformátumává vált Compact Cassette a Philips cég fejlesztéséhez köthető, megjelenése már az 1962– 63-ban megtörtént. (Ehhez kapcsolódik az 1978-as Compact Disk, azaz a CD is, amely szintén Philips-fejlesztés, Lou Ottens, akiről az alábbiakban szó lesz, mindkét formátum megalkotásában vezető szerepet játszott.)

Intermezzo primo- Compact Cassette

2013-ban ünnepelhettük a magnókazetta 50. születésnapját. 1963. augusztus 30-án mutatkozott be a formátum a 23. berlini IFA-n (Internationale Funkausstellung – Berlin Radio Show). Az európai bemutatót kicsit több mint egy évvel később, 1964 novemberében követte az egyesült államokbeli premier. 1965-ben már Japánban is piacra került a formátum, a Sony kemény tárgyalásokon igyekezett megszerezi a jogot a forgalmazásra. Közelebbi részletek nem ismeretesek, de a Philips már abban az évben arra a döntésre jutott, hogy eltekint a díjfizetéstől, és a formátumot a gyártók szabadon használhatták. A Philips belgiumi fejlesztőrészlegének akkori vezetőjét, Lou Ottenst kiáltották ki a Compact Cassette „feltalálójának” – lényegében a 86 éves mérnökkel interjút közlő Time magazin ez évi köszöntője alapján.

3. ábra

Compact Cassette (1963)

Lou Ottens, kezében az általa vezetett Philips R&D munkacsoport által kifejlesztett termékkel

Az Espacenet segítségével feltárva a tényeket megállapíthatjuk, hogy Lodewijk Frederik Ottens összesen két szabadalmi bejelentést jegyez. Az első találmány 1959-ből származik, és a bakelitlemez-lejátszó hangszedőkarja mechanizmusának tökéletesítésére vonatkozik. A holland alapbejelentés nem lelhető fel, annak 1959. március 5-i elsőbbségével indult belga, svájci stb. viszont igen (CH383025; GB877806; ES256193; DK95498; BE588249; AT218270, és ide tartozik az elsőbbség igénylése nélküli azonos tárgyú kanadai bejelentés is: CA655562). Összegezve megállapítható, hogy ennél a bejelentésnél egy, a kazettánál korábban bevezetett technológiáról, a klasszikus hanglemezhez köthető megoldásról van szó.

4. ábra

Lou Ottens videokazettája 1966/67-ből

A másik bejelentés szorosabban kapcsolódik a vizsgált témához, hiszen a címe alapján magnetofonra vonatkozik. Itt már megtalálható a két holland alapbejelentés is (NL6606263; NL6703877), számos nemzetközi társával együtt (AT282711; GB1133826; CH470121; BE698092; DK124291; ES340158; US3510605, és ide tartozik a szintén elsőbbség igénylése nélküli, azonos tárgyú kanadai bejelentés is: CA858369).

Az angol bejelentésnek már a címe jelzi (Improvements in or relating to magnetic video tape recording), hogy a kazettás magnetofonon túlmutat, itt a videomagnó kazettájának egyik korai formájával ismerkedhetünk meg. (Megjegyzés: a VHS – Video Home System –, a JVC formátumának piaci bevezetése tíz évvel későbbi, 1976.szeptember 9-i.). A videomagnó Yuma Shiraishi és Shizuo Takano fejlesztőmérnökök munkája, akik Kenjiro Takayanagi feltaláló ötleteit öntötték formába – természetesen mindhárman számos szabadalommal rendelkeznek a témában.

A szabadalmak tükrében tehát az látszik, hogy éppen a hírnevet megalapozó megoldás, a magnókazetta szabadalma hiányzik valamiért Lou Ottens portfóliójából…

Jánosi 1969-ben, 1970-ben és 1971-ben is bejelentett egy-egy szabadalmat, különböző BHG-s feltalálótársakkal. Ez a három bejelentés előzi meg a magyar floppy-szabadalmat, és mindhárom mágneses adatrögzítő eszközzel kapcsolatos. A HU160791-es a magnetofonmotor fordulatszám-szabályozója (feltalálótársak: Somlai Csaba, Herczeg Géza), a HU162093 címe nemes egyszerűséggel: Közhasználatú kazettás magnó és kazetta (feltalálótársak: Nagy Gábor és Pudleiner József), végül a HU164580 lajstromszámú szabadalom tárgya: „digitális jelek mágneses jelhordozóra történő rögzítésére” – amely már tökéletesen mutatja az átmenetet afelé, amit maradéktalanul a floppy kialakítása valósít meg.

Érdemes azonban visszakanyarodni a HU162093-as bejelentéshez, amely valójában egy magnókazettás zajcsökkentő áramkör szabadalma, lehet, hogy – kis túlzással – a magyar hangrögzítés-technika elfeledett Dolby noise- reductionje.

Intermezzo secondo– Dolby System

A zene- és moziiparban máig etalonnak számító különféle Dolby-megoldások ötbetűs azonosítója valójában egy feltaláló családnevét takarja. Ray Milton Dolby amerikai feltalálóét, akinek munkásságát – a házi hangrendszerek és a mozihangzás forradalmasítójaként – Oscar-, Grammy- és Emmy-díjjal ismerték el.

Dolby az oregoni Portlandben született, és San Francisco környékén nőtt fel. Pályafutását az audio és vizuális felvételek terén kezdte: az ötvenes években, még diákként segített kifejleszteni egy videokazettás felvevőrendszert az Ampex Corporationnél.

5. ábra

Ray Dolby (középen) az Ampex alkalmazott mérnökeként

a cégnél kidolgozott videorögzítő-berendezéssel (1962) – ez még nem VHS méret …

A Stanford Egyetemen végzett, doktori fokozatát viszont Angliában, Cambridge-ben szerezte meg, és 1965-ben Londonban hozta létre a Dolby Laboratories vállalatot. A cég azzal vívott ki elismerést, hogy kiszűrte a háttérzajt a hangfelvételeknél (Dolby noise-reduction – DNR A; B; C), és később megalkotta a surround-hangzást (DSR). Dolby hamarosan az audiotechnológia vezető iparági szereplője lett, mintegy ötven találmányát jegyezték be az Egyesült Államokban. (Dolby Digital; Dolby Headphone stb.)

Dolby 1976-ban San Franciscóba telepítette át vállalatát. Az Oscar-díjat, amellyel a moziszakma a filmművészethez való hozzájárulását ismerte el, 1989-ben kapta cégének vezetőjével, Ioan Allennel megosztva.

A Grammyt 1995-ben vehette át, a televíziózás legfontosabb amerikai díját, az Emmyt 1985-ben és 2005-ben is elnyerte. Bill Clinton elnök a National Medal of Technology állami kitüntetést adományozta neki, beiktatták az amerikai feltalálók előtt tisztelgő hírességek csarnokába, és a brit Királyi Mérnöki Akadémia is tagjai közé fogadta. Tavaly Dolby Theatre névre keresztelték át azt a színházépületet, ahol évente átadják az Oscar-díjakat.

A feltaláló 2013 szeptemberében hunyt el.

Floppy disk

A Jánosi számára késői hírnevet hozó megoldás tehát a HU170790-es lajstromszámú szabadalmi leírásban található. A Kazettás forgó hajlékonylemezes tároló rendszer című bejelentést 1974. november 30-án nyújtotta be az SZTNH jogelődjénél, és 1978. május 31-én kapott oltalmat. A találmány egyedüli feltalálója Jánosi Marcell, jogosult a Budapesti Híradástechnikai Gyár. A leírást tanulmányozva hamar kiderül, hogy a korábbi bejelentésekkel ellentétben itt valójában csak a mágneslemez házának mechanikai kialakításáról van szó, ezt támasztják alá az igénypontok és az ábrák is.

6. ábra

Jánosi-kazetta mágneslemezekhez (1974)

A nemzetközi szóhasználatban elterjedt floppy elnevezés egyébként az IBM-től származik: mivel az általuk kifejlesztett lemez hullámzott, ha erősen megmozgatták („it flops”). A floppy lemez méretrendszerének változása – a bevezetés időpontjával jelezve – a következőképpen alakult: 1969 – 8 hüvelyk, 1976 – 5¼ hüvelyk, 1982 – 3½ hüvelyk. Jánosi szabadalmi bejelentését követően, mintegy nyolc évvel később, 1982-től a megoldásával lényegében azonos elveken működő 3,5 hüvelykes rendszer terjedt el. A 3,5 hüvelykes kazettás lemez egyáltalán nem hajlik (hiszen kemény tokban van), így az elnevezés tulajdonképpen már félrevezető.

Jánosi Marcell 1974-ben 3 hüvelykes mágneses adathordozó-rendszert alkotott – merev tokos lemez és a meghajtó – a korabeli 8 hüvelykes hajlékony lemez helyett, a prototípus az MCD-1 nevet kapta.

Jánosi 1974 és 1986 között még további tíz szabadalomra kapott oltalmat a BHG mérnökeként.

Utóhang(ok)

Az adathordozóként lényegében kihalt floppy formai megjelenése valószínűleg még hosszú ideig továbbélhet a szoftverek egyezményes MENTÉS ikonjaként.