2012. május 19-én részt vettem a Magyar Rádió épületeinek megtekintésére szervezett sétán, amely (amint vártam is) különösen érdekes és tanulságos volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel több turnus alakult. Szerencsére felkészült kísérőnk, az intézmény archívumának vezetője, Sávoly Tamás „bírta a strapát”. Ezúton is köszönjük segítségét, türelmét.
A történeti áttekintés a Puskás Tivadar-féle Telefonhírmondóig nyúlt vissza. Jogosan, hiszen a Rádió mint intézmény szorosan együttműködött a Magyar Postával és a Magyar Távirati Irodával. A Telefonhírmondó Budapesten, a Rákóczi út 22. számú házból működött, és az első rádióstúdiót is itt hozták létre Magyari Endre, a Posta Kísérleti Állomás egyik kiváló szakembere irányításával. A Posta Kísérleti Állomás első vezetője Kolossváry Endre volt, ebben az időben már a Posta helyettes vezérigazgatója, valamint műszaki irányítója is – ebben a minőségében választották a Magyar Rádió igazgatóságának elnökévé. Az intézmény tényleges megszervezője a korábban az MTI-t vezető Kozma Miklós lett.
Az újonnan született intézmény fő feladatának tekintette a közszolgálatiságot, azaz a köz szolgálatát, így a magyar kultúra hazai és nemzetközi terjesztését. Ennek megfelelően alakult zenei, irodalmi, ifjúsági osztály és természetesen hírszerkesztőség is.
A (mai) Bródy Sándor utcába költözést megelőzően építkezni kellett. A tervező építészek között örömmel hallottam Gerlóczy Gedeon nevét. (Ő volt Csontváry hagyatékának megmentője. A művészet szeretetét anyai nagyapjától, a közegészségügy nemzetközileg elismert alakjától, Fodor Józseftől tanulta – aki szintén errefelé, a Rökk Szilárd utcában lakott). A Magyar Rádió épülete – amely kimondottan e funkció ellátására épült – Európa egyik legrégibb kommunikációtörténeti emléke!
Az épületben barangolva a stúdiók táján márványtábla őrzi a műszaki alkotók nevét: Békésy György, Magyari Endre, Tomcsányi Béla, Tomcsányi István – mind a négyen a Posta Kísérleti Állomás munkatársai voltak. Nem állhatom meg, hogy le ne írjam Baross Gábor nevét, hiszen az ő alig pár éves miniszteri működése alatt számos területen (így a postaügy és a kapcsolódó iparágak területén is) évtizedekre kiható eredmények születtek.
Amint vezetőnktől hallottuk, a kiváló 6-os stúdió létrehozásában a később Nobel-díjas Békésy György mellett Dohnányi Ernő füle is szerepet játszott. (Az akusztikai tervezést végző Békésy úgy tartotta helyesnek, ha Dohnányival mint zenésszel ellenőrizteti a munkáját.)
Számunkra, egyszerű rádióhallgatók számára nagyon érdekes volt a különböző szobák speciális kialakítása: a süket szoba, a visszhangos szoba, illetve az a terem, ahol a háttérhangokat lehet előállítani és felvenni.
Tanulságos történet, hogy a jelenleg a Rádióhoz tartozó épületeket korábban mire használták, mikor és hogyan kerültek az intézményhez.
A „bunker” szó vegyes érzelmeket ébreszt az emberben. Megnyugtató, hogy jelenlegi funkciója archívum, amely a Telefonhírmondótól napjainkig őrzi az írásos dokumentumokat, emlékeket, mindennapjaink sajátos lenyomatait. A műszaki eszközöket is bemutató múzeum ugyancsak különleges értéket képvisel. A rádiónál-televíziónál dolgozók, alkotók számos eredeti ötlettel, megoldással gazdagították szakmájukat.
Egy ilyen rövid séta is bárkit meggyőzhet arról, hogy ez az intézmény, ez az épületegyüttes történelmünk, ipar- és technikatörténetünk, kultúránk minden ágának olyan kincsestárát őrzi – fizikailag is és a hely szellemében is –, amely egységében megóvandó valamennyiünk okulására és a jövő nemzedékek számára.
Sipka László
RSS
