Millenniumi Díj
A halasi csipke a magyar- és az európai iparművészet kitüntetett figyelemmel és elismeréssel kísért terméke. Első, 1902-es felmutatása óta (a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán mutatta be Dékáni Árpád, az azóta világhírűvé vált halasi csipkék első darabjai:"Halasi magyar csipkék, cérnából és selyemből. Rózsás, szarvasos, bimbós, címeres, leveles, szőlős, virágos, lukacsos, hattyús, tubarózsás stb. mintával.) a magyar népművészet jellemző eleme. Bár műhelye a századfordulón létesült, a mai napig működik. Ez a kézimunka-fajta a 20. században vált méltó vetélytársává a brüsszeli és a velencei csipkének. A halasi csipkéből készült alkotások több világkiállítás nagydíját is elnyerték és a magyar állam ajándékaként a hozzánk látogató előkelő, híres személyiségek szeretetét és vonzalmát erősítik.
Az 1880-as évektől egyre erősebben jelentkezett az európai iparművészetben az a törekvés, hogy a mindent elárasztó gépi termékek mellett vagy helyett, felelevenítse a kihaló félben lévő kézműves technikákat. Dékáni Árpád érdemei mellett az "eredeti új technika" a kiskunhalasi születésű Markovits Mária érdeme. A halasi csipke motívumait elég erőteljes körvonal veszi körül. A kontúrfonalat eleinte cérnából hurkolták, később már ehhez kész fonalat használtak. A kontúrozott motívumok belsejét szövőöltéssel, köznapi nevén stoppolással töltik ki.
A világkiállítási díjakkal övezett halasi csipke számára 1935-ben Kiskunhalas város vezetésének és a Kereskedelmi Minisztériumnak köszönhetően felépült a máig is működő halasi Csipke Ház. 1992-ben létrehozták a Halasi Csipke Alapítványt. 1996 őszére pályázatok útján az alapítvány megteremtette a Csipke Ház felújításának lehetőségét: a létesítményt 1998 novemberében avatták fel. Az ezredfordulón két világkiállítást is szerveztek itt – ahol mintegy nyolcvan féle úgynevezett „stoppoló” öltéstechnika mintája látható.
RSS
