Nobel-díjas fizikus.
Wigner Jenő 1902. november 17-én született Budapesten. Édesapja kérésére, aki szintén itt tanult, középiskoláit a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. Fizikára Mikola Sándor, matematikára Rátz László tanította. 1920-ban érettségizett, majd a budapesti Műegyetemre iratkozott be. Tanulmányait a berlini Technische Hochschule-ban folytatta, részt vett a Berlini Egyetem híres fizikai szemináriumain, ahol megismerhette Albert Einsteint, Max Planckot és Max von Lauét. Itt találkozott Szilárd Leóval is, akihez azután egész életét végig kísérő, szoros barátság fűzte. Másik közeli barátja, a XX. század legnagyobb matematikusának tartott fasori diáktárs, Neumann János volt. Wigner 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd ugyanebben az évben Polányi Mihály témavezető irányításával elkészítette a Molekulák képződése és szétesése című doktori disszertációját, amelyet a kvantumkémia első műveként tartanak számon. A dolgozatot mesterével együtt publikálta a Zeitschrift für Physikben.
A doktori cím birtokában, 23 évesen hazatért Budapestre, hogy teljesítse édesapja akaratát: a Mauthner Bőrgyárban kezdett el dolgozni. Egyre jobban hiányolta azonban a Berlinben megtapasztalt élénk tudományos életet. Olvasta a Zeitschrift für Physikben a fizikus-társak: Werner Heisenberg, Max Born, Pascal Jordan és mások tanulmányait, amelyek jól érzékeltették a kvantummechanikában zajló forradalmi változásokat. Amikor tehát Polányi Mihály közbenjárására meghívták a berlini Kaiser Wilhelm (Vilmos Császár) Institutba, örömmel fogadta el az ajánlatot.
Azzal a feladattal bízták meg, hogy derítse ki: az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban, illetve szimmetriapontjaiban. Kutatásai során ő értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Ez a felismerés vezette a csoportelmélet megalkotásához, amely azóta is nélkülözhetetlen eszköze az elméleti fizikának. Az elvi alapok tisztázásában Neumann János is közreműködött. Wigner végül 1931-ben jelentette meg a Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájában című könyvét, amely tudományos körökben igen nagy visszhangot váltott ki (a magyar fordítás 1979-ben jelent meg). Wigner 1963-ban a Nobel-díjat az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért kapta.
A náci hatalomátvétel után – hasonlóan több tudóstársához – ő is elhagyta Németországot. Wignert – Neumann Jánossal együtt – meghívták a princetoni egyetemre. Ekkor még nagyon kevesen foglalkoztak a világon kvantummechanikával, a meghívás hátterében tehát valószínűleg az állt, hogy az amerikai kollégákkal megismertessék a fizika új útjait. Wigner Princetonban fedezte fel az atomokban rejlő magerők rövid hatótávolságát. Frederick Seitz-cel pedig elkészítették a fémes nátrium alapállapotú hullámfüggvényét, amely az új kvantummechanika első egzakt szilárdtest-fizikai eredménye volt.
1936-1938 között a Wisconsini Egyetemen tanított. 1937 januárjában megkapta az amerikai állampolgárságot. 1938-ban a Princetoni Egyetem visszahívta Wignert, aki egészen nyugdíjba vonulásáig itt tartotta híres matematikai-fizika előadásait. 1939-ben Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő győzte meg Albert Einsteint, hogy levelet írjon Franklin D. Roosevelt elnöknek. A híres levélben Einstein az atombomba haladéktalan kifejlesztését javasolta.
Wignert 1942 tavaszán a Chicagói Egyetem Metallurgiai Laboratóriumában egy elméleti fizikai csoport vezetőjévé nevezték ki. Feladatuk az első atomreaktor megtervezése és megépítése volt. Az önfenntartó láncreakciót először 1942. december 2-án sikerült beindítaniuk. Később Wigner a világ első reaktormérnökeként nagy teljesítményű reaktorokat tervezett. Ezek közül néhány meg is épült Hanfordban. 1959-ben Wigner és Szilárd Leó megkapta az Eisenhower elnök által alapított „az atomerő békés felhasználásáért” díjat.
A hetvenes években többször is járt és előadásokat tartott Magyarországon. 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá, 1988-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Romló egészségi állapota miatt akadémiai székfoglalóját már nem tudta személyesen megtartani.
Princeton-ban hunyt el 1995. január 1-jén. Halála után, 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémia (a Paksi Atomerőművel együttműködve) a nukleáris tudomány és technika kiemelkedő alkotói jutalmazására Wigner-díjat alapított.
Felhasznált források: Feltalálóink, OMIKK, MEK
Wigner Jenőről további információk a Természet Világa honlapján olvashatók.
RSS
