A hajlított fabútorokkal kapcsolatban mindenkinek ismerősen cseng a Thonet név. A magyar háztartások zömében ma is fellelhető egy-egy régről megmaradt, esetleg újonnan beszerzett ülőalkalmatosság, amelyre ráillik a név: tonettszék.
A név különlegessége szerencsére könnyebbé teszi a szellemi tulajdonnal kapcsolatos információk feltárását, jelen esetben különös tekintettel a szabadalmakra. A másik két oltalmi forma a védjegy és a formatervezési minta. Ez utóbbi külön írást érdemel, hiszen ennek az iparágnak megkerülhetetlen eleme a sokszor kordokumentumként is azonosítható design.
Röviden annyit érdemes megjegyezni, hogy az SZTNH adatbázisa öt nemzetközi formatervezési minta bejelentést tartalmaz, ebből az első rögtön az ipari minták nemzetközi letétbe helyezéséről szóló hágai megállapodáshoz való csatlakozásunk évében született, 1984. július 31-én. (A csatlakozásunk az 1984. évi 29. törvényerejű rendelet alapján történt, nyilvánvalóan az ország akkoriban megkezdett EKG-hoz/Nyugathoz való közeledésének jegyében. Érdekes, hogy a rendelet szerint csak a Thonet-bejelentés napját követően, 1984. augusztus 1-jén nyílt meg a hágai nemzetközi védjegy magyarországi bejegyzésének lehetősége – legalábbis az ezzel az időponttal az összes tagország számára érvénybe lépő hágai felülvizsgált szöveg alapján. Megkockáztathatjuk: nyilván a Thonet is ott „toporgott” az ország küszöbén más nyugati cégekkel együtt, amelyek jelenléte aztán nem kis részben hozzájárult annak a folyamatnak a beindulásához, amelyet ma rendszerváltásként ismerünk.)
Az már más kérdés, hogy a minták egytől-egyig csővázas fém ülőalkalmatosságokat és egyéb kiegészítő bútorelemeket mutatnak (1. ábra), nyomuk sincs a klasszikus hajlított fabútorok szépséges íveinek…
Hasonló eredményre jutunk, ha a Magyarországon oltalom alatt nem álló, de az adatbázisunkban szereplő egyéb nemzetközi formatervezési mintaoltalmakat tekintjük át (1987 és 2007 között: 24 bejelentés), a közösségi formatervezési mintaoltalom bejelentései között keresgélve pedig még azt se mondhatjuk, hogy legalább a székek dominálnak (a 2003 és 2011 közötti hét bejelentésből egyetlenegy vonatkozik kimondottan székekre).
1. ábra
A DM025663 (1993.03.29)
A hágai nemzetközi formatervezési minta egyik ábrája – Gebrüder Thonet Gmbh
Ilyen patinás név esetén természetesen érdemes a védjegyekre is vetni egy pillantást. Bár a szóvédjegyeken nincs igazán mit nézegetni, annyit megjegyeznék, hogy a Thonet szó oltalma 1948-ból való, a frankenbergi Thonet Gesellschafttól, 138881A lajstromszámon (1948.10.18). Nyilvánvaló, hogy a korábbi védjegyek nyomát és megújítási lehetőségeiket elsodorta a két világháború. 1949. március 10-én még sor került egy újabb bejelentésre, aztán hosszú-hosszú szakadás állt be az úgynevezett „fordulat évével”, amelytől számítva 33 éven át nem keletkezett bejelentői igény Thonet néven semmilyen oltalmi formában (ide értve a szabadalmakat is, mint látni fogjuk).
A hosszú hallgatást az 1982-es ábrás védjegy töri meg, amely formájában végre valóban az egykori boldog békeidők hangulatát idézi (2. ábra).
2. ábra
A 253761. lajstromszámú nemzetközi védjegy (1982) – 2012-ben is megújítva
1992 és 1999 között a Thonet névhez az említett hármon túl további négy nemzetközi védjegybejelentés található, egy kivételével érvényes oltalom alatt. A többi ábrás bejelentésnél azonban ismét hiába keresnénk a Thonet név számunkra természetesen adódó jellegzetes jegyeit. Ehelyett például a 708892. lajstromszámú 1999-es ábrás védjegyen a szöveg – Thonet Stahlrohrmöbel – lényegében azt sugallja, hogy a Thonet = acélcsőbútor…(3. ábra). Szóval, mire is kötelez a név?
3. ábra
A 253761. lajstromszámú nemzetközi védjegy – „Acélcső-Thonet”
Egyetlen reményünk maradt: a szabadalmak. De elébb magáról az alapítóról és a bútorgyáros famíliáról is illik megemlékezni.
Kutakodás a múltban – a család felemelkedése
Michael Thonet 1796. július 2-án a Koblenztől délre fekvő Boppard városában született, Bécsben hunyt el 1871. március 3-án.
Az 1841-es koblenzi iparművészeti vásáron és bútorkiállításon Thonet munkáit a magyar történelemből is jól ismert Klemens von Metternich herceg tünteti ki figyelmével. A szülővárosába hazalátogató államférfi a mestert a koblenzi Metternich Hofba invitálja (amely a diplomata szülői háza), majd udvari megbízások ígéretével Bécsbe csábítja.
A herceg közreműködésével Thonet már a következő évben császári és királyi beszállítóvá „avanzsál”. Némileg árnyalja a képet, hogy ugyanebben az évben csődbe megy a boppardi bútorgyár – épp akkor fogyott el iránta a rideg szívű hitelezők türelme, amikor Metternich kegye kitüntette. Elhamarkodottságuk meggyorsította egy – a későbbiekben igazán fizetőképessé váló – adós tulajdonképpen menekülésként is felfogható távozását.
Thonet 1842 májusában lényegében saját maga szabadalmi ügyvivőjeként tűnt fel a bécsi szakmai körökben. Találmánya, amelyet hasznosíttatni kívánt, hajlított-lamináltfa bútorok készítésének „újfajta” módszere. A megnevezésből is kiderül: léteztek már mások által kidolgozott eljárások is a fa hajlítására bútorkészítés céljából, azaz bemutatható a technika állása.
Intermezzo: Amerikai, angol és belga „Thonet”-ek
Faragás helyett hajlítás– lényegében ezzel jellemezhető a fával dolgozó mesteremberek törekvései között időről időre előkerülő célkitűzés. A forró vízben főzés, a gőzölés, esetleg az tűz egyoldali hőhatásával megvalósított alakformálás a XVIII. századi hajóépítésben terjedt el, természetesen Angliában. A különféle módszerek mikéntjéről szabadalmak tanúskodnak (Cumberland, 1720; Jackson 1768; Vidler 1794). Kisebb képzavarral úgy is mondhatjuk, hogy az evolúcióhoz hasonlóan a tengerekről terjed el a megoldás a szárazföldre. Először a kocsikerekek körszerkezetét próbálták ügyes bognárok egy lendületes hajlítással megvalósítani – pár évtizeddel később maga Thonet is szállított hajlított társzekérkerekeket a hadseregnek. 1830-ban az amerikai Raynolds a kerekek gyártására alkalmas hajlítógép konstruálására vállalkozott, több-kevesebb sikerrel. (Megoldására 1835. július 17-én szabadalmat kapott – amely az összes addigi leírással és modellel együtt semmisült meg a következő évben, az1836-os nagy szabadalmi hivatali tűzvészben…)
A bútoripar legendáriuma szerint a belga Jean-Joseph Chapuis volt az első, aki 1805-ben hajlítással előállított laminált székeket hozott forgalomba. Az „osztrák-németalföldi” születésű műbútor-asztalos akkoriban francia megszállás alatt álló szülőföldjén minden tekintetben tombolt az „empire”, bútorstílusként is, ennek legjellegzetesebb vonásai ezeken a székeken is megtalálhatók.
4. ábra
Chapuis-szék kevés, illetve Gragg széke
jóval több hajlítottfa-elemmel (1805, illetve 1808)
Három évvel később a bostoni Samuel Gragg igényelt jó amerikai szokás szerint szabadalmat megoldására. A leírt ülőbútor már nemcsak keretszerkezetében, hanem az ülés és a háttámla felületének megformálásában is hajlítottfa elemeket használ. A kiállított szék melletti falon a jellegzetes amerikai hirdetés „szabadalmaztatott székek és ülések” fejléccel hirdeti a Gragg kifejezésével élve „elastic”, azaz rugalmas széket. A szabadalom leírását elveszettnek hitték, hiszen a „hivatali példány” ugyanúgy elhamvadt, akár Reynolds említett hajlítógép leírása. 2003-ban azonban egy szorgalmas kutató, bizonyos Mike Podmaniczky (!) rátalált a feltaláló hagyatékában. A „hamvaiból feltámadt” szabadalom sajnos még nem jutott vissza a USPTO-hoz, ezért egyelőre egyszerű halandó számára hozzáférhetetlen. Aki Bostonban jár, megtekintheti a National Heritage Museum gyűjteményében.
… vissza Bécsbe (1842. május)
Michael Thonet saját megoldására ekkorra már megpróbált porosz (1840), francia, belga és angol (1841) szabadalmat szerezni. 1840. október 17-i bejelentési nappal nyújtotta be a személyesen megszerkesztett porosz kérelmet – amelyet a berlini udvarban újdonság hiánya miatt elutasítottak. A francia szabadalomnál üzlettársára hagyatkozott, és a bejelentés van Meerten boppardi üzletember (talán a későbbi türelmetlen hitelezők egyike) saját nevére 1841. július 1-jén be is jegyeztetett. A csőd és a szakítás Bopparddal Michael Thonet kezében hagyta a jól megszerkesztett francia leírást a szépen kidolgozott ábrákkal, aki 1842 májusában – Metternich ígéretében bízva – az osztrák udvarnál igyekezett bebiztosítani magát. Pontosan egy évvel a francia bejelentést követően, 1842. július 1-jén osztrák szabadalmat szerzett az 1825-ös császári pátens szerinti jogokkal, amelynek rendelkezései egyébként akkoriban Magyarországra is vonatkoztak. A főherceg azonban ezen túl már nem segíthetett, a bécsi iparos-kereskedő világban Thonetnek magának kellett boldogulnia. Kellett ehhez, hogy a „vidéki” asztalosmester művészeti értelemben is értő támogatókra leljen. Szerencséjére a Thonet-ívek formája megtetszett a francia származású, de Angliából érkezett és Bécsben praktizáló építésznek, Peter Hubert Desvignes-nek, aki éppen a császárváros egyik jelentős épülete, a Liechtenstein-palota felújításán dolgozott.
5. ábra
Főúri megrendelés –
a bécsi Liechtenstein-palota fapadozata (1843)
Thonet első megbízásaként így – egyelőre mint alvállalkozó – a Liechtenstein-palota parkettjének íves berakásait készítette el, természetesen faragás helyett hajlított fabetétekkel. Hamarosan néhány jellegzetes Thonet-székkel is gazdagodott a palota bútorzata, amelyek egyelőre úgy festettek az aranyozástól roskadozó cirádás rokokó fauteuil-ök társaságában, mint valami érdekes, de mégiscsak „polgári-parvenü” egyszerűséget felvonultató szegény rokon az arisztokraták csillogó világában.
6. ábra
Egykori Thonet-emlékhely a bécsi iparművészeti múzeumban
(1910 körülit, kézzel festett üveg-diapozitív alapján)
Az események innen már gyorsan peregtek. 1849-ben megalakul a Thonet és fiai (Franz, Michael, August és Josef) önálló bútoripari vállalkozás, és megkezdődik a bútorgyártás a tömör, hengeres farudak gőzöléses hajlításával. A 4. számú prototípus bizonyul annyira sikeresnek, hogy megindítják a sorozatgyártást egy kávéház – a bécsi Daum Kaffee – teljes berendezésére. Az 1850-es Daum-típus már megjelenésének évében feltűnik Pesten is, tulajdonképpen az Angol Királynő Szálló négyszáz darabos megrendelése tette a kézműves-kisiparos vállalkozást „nagyüzemi” jellegűvé. Egyébként Michael Thonet, az osztrák iparművészet egyik emblematikus alakja számára a tényleges állampolgárságot végül csak az 1856-os év hozta meg – de hol volt akkor már Metternich?
Magyar szabadalmak
A Thonet névvel nemzeti szabadalmi adatbázisunkban már a kezdetekkor találkozhatunk, 1897 és 1913 között 18 szabadalmi bejelentésük ismert. A legtöbbnek a bécsi vállalkozás a jogosultja, de feltűnik a budapesti székhelyű leánycég is, bár a megnevezést – Gebrüder Thonet / Thonet testvérek – az adott időszakon belül vegyes megoszlásban alkalmazták, a székhely ez alapján még nem, csak a konkrét szabadalmi dokumentumból állapítható meg. Tematikájuk mutatja, hogy sem a budapesti, sem a bécsi cég szabadalmai nem köthetők kizárólag az ismert Thonet-palettához, a bejelentések színes kavalkádot mutatnak a könnyűszerkezetes építményelemektől a koffereken és a furnércsöveken át egészen a kerékpártartókig. A bécsi Thonet cég szabadalma az 1897. január 24-én bejelentett HU8572 lajstromszámú, furnér építőlemezekre vonatkozó bejelentés. Két héttel később már a budapesti Thonet is jelentkezett szabadalmi bejelentéssel (HU8538). Február 8-án kértek oltalmat megoldásukra, amelynek tárgya röviden összefoglalva faanyagú szálas fonadékból készített tárolóeszköz, pld. bőröndök (koffer). Ez a bejelentés kapott először oltalmat (ugyanezen év július 10-én), ezért korábbi a sorban a lajstromszáma, mint a legelsőként benyújtott bécsi Thonet-szabadalomé, amelyet öt nappal később kaptak meg. Látható, hogy a magyar szabadalmi rendszer akkori bejelentési (vizsgálat nélküli) formája kb. fél éves átfutási idővel működött. A következő, egy héttel későbbi keltezésű (1897. február 15.) szabadalmi bejelentés hasonló anyagösszetételű, ragasztóanyagokkal kialakított nagyszilárdságú furnércsövek kialakítására vonatkozik (HU8783). Az év negyedik és egyben utolsó bejelentésével – amely ülőbútorok fa ülésrészének fűrészfogas összeillesztését mutatja be (HU10805) – érkezünk el a bútorokhoz.
7. ábra
Kerékpártároló 1898-ból – Thonet testvérek
1898–99-re egy-egy szabadalmi bejelentés jutott, a korábbi egy csinos, fa „kerékpárgarázs”, a 1899-es pedig csodák csodájára egy szék – bár formája semmiben nem idézi a kor Thonet-klasszikusait. Mindkét bejelentés a budapesti céghez kötődik, de az eddigiekkel ellentétben nem a magyar, hanem a németes formájú névhasználattal.
8. ábra
HU28756 – Gép gőzölt vagy főzött fa hajlítására (1903)
Ekkor egy kisebb szünet következett, majd 1903 újra négy szabadalmi bejelentést hozott, három „szék-szabadalom” mellett egyet olyan klasszikus témában, mint a bútorfa hajlítógép (HU28756), amelynek egyik korai formája (mint láttuk) az alapító nevéhez volt köthető, sikeres működése pedig döntő szerepet játszott a sorozatgyártás megvalósíthatóságában, és ezáltal a Thonet-székek világszerte bekövetkezett elterjedésében. (8. ábra)
A budapesti cég bejelentése (a gép mellett kettő a székek közül is hazai) sajnos ugyanúgy nem tartalmazza a feltalálók nevét, mint az eddig tárgyalt összes többi. Így szegényebbek vagyunk azzal az információval, amely – különösen a gép megalkotásában – tisztázhatná, magyar mérnök munkájáról van-e szó, és ha igen, kiéről.
Az 1907-es év „egyke” bejelentése után (HU14888) a következő évben rekord mennyiségű bejelentés érkezett „Thonet”- jogosultaktól. De ne menjünk el szó nélkül ez előbbi mellett sem, hiszen a dokumentum előlapja tanúsága szerint ez az első olyan, amelyen elsőbbség igénylésével is találkozunk. (9. ábra)
9. ábra
HU42888 – Elsőbbség kérdőjelekkel
A magyar és osztrák csatlakozás a Párizsi Uniós Egyezményhez (PUE) csak 1909. január 1-jével, a két ország(rész) tekintetében külön jogon történt meg, ez a bejelentést viszont 1907. november 9-én született. Ezért feltételezhető, hogy magyar–osztrák relációban létezhetett az elsőbbség elismerésének valamiféle korábbi változata is, amely ráadásul a PUE rendelkezéseinél hosszabb időt engedélyezett, hiszen az itt igényelt elsőbbség 1906.október 5. – azaz több mint egy hónappal haladja meg a nemzetközileg bevezetett 123 hónapot. De hagyjunk feladatot az iparjogvédelem jogtörténészeinek is (ha vannak egyáltalán nálunk ilyenek).
Napjainkban újra feltűnik a Thonet név, egyelőre csak két európai bejelentés formájában, amelyeket azonban végül Magyarországon nem is hatályosítottak.
– EP2095741 (2009.01.13); EP1506728 (2004.07.26). A jogosult cég egyik vezetője 2011 óta ismét a vállalkozás családi nevének továbbvivője: Peter Thonet, az alapító Michael Thonet leszármazottja. A rend kedvéért – és tekintettel arra, hogy bennük ülőalkalmatosságokról, illetve azok egyes eleméről van szó – álljon itt egy ábra, annak bizonyítékul, hogy a Thonet névhez kapcsolható téma kétszáz év elteltével is változatlanul a nagybetűs „SZÉK”…:
10. ábra
THONET-szék 2004-ből
EP2095741 (2009.01.13 / Thonet GmbH;
35066 Frankenberg, Michael-Thonet-Strasse 1, DE) Office chair
Az ipari standardoknak szigorúan megfelelő szabadalmi megoldások bemutatása mellett nem tekinthetünk el attól a jelenségtől, hogy a név ma is inspiráló hatású. Egyetlen példaként – a gyakorló kerékpáros részrehajlásával – Andy Martin concept bike-ját szeretném kiemelni az internet színes kínálatából. A bézs színű szerkezeti részek hajlított fából, a matt fekete elemek titánötvözetből készültek. Érdekes ellentmondás, hogy a kezdetek kezdetén éppen a kerekeket próbálták megformálni a fa hajlításával, mára – legalábbis ebből a megoldásból kiindulva – a helyzet ennek éppen az ellenkezője.
11. ábra
Thonet-bike: Andy Martin (2013)
Végezetül, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar iparjogvédelmi adatbázisokból teljesen hiányzik a húszas évekkel kezdődő új Thonet-korszak, a kissé élesen kritizált csőbútoros-modernista korszak nyitánya, olyan alkotók nevével, mint Breuer Marcell vagy Le Corbusier. A Thonet-gyár időközben közép-európaiból elébb (nyugat)németté, majd nem kis részben amerikaivá vált. Az SZTNH adatbázisa mint kiindulási alap lehetővé tette számomra, hogy ennek apropóján ezt a „kevésbé szeretem” témát most kidolgozatlanul hagyjam.
Utószó – Rekviem egy hintaszékért
Alexander von Vegesack 1987-ben német nyelven megjelent összefoglaló Thonet-műve előszavát Billy Wildernek engedte át – végezetül ezt idézném fel.
A neves amerikai filmrendező, a Magas-Tátra lábánál 1906-ban született egykori osztrák–magyar állampolgár itt idézi fel gyermekkora „színes tükörcserepei” közül az egyik legmaradandóbbat, amely éppen egy Thonet-hintaszékhez kötődik. A történet idején nyolcéves fiúcska az akkor már Bécsben lévő családi fészekből azon a nyáron is a nagymamához érkezett vakációzni, aki a Magas-Tátrában egy kis hegyi panziót üzemeltetett. A hosszúra nyúlt ott-tartózkodás során a kisfiú szívesen üldögélt a szalonban lévő ágas-bogas, kacskaringós íveket formáló hintaszékben.
12. ábra
Claude Debussy cigarettázik egy Thonet-hintaszékben (talán éppen ez a No. 6A?)
Aztán egy késő nyári napon a hosszabbra tervezett vakációnak hirtelen vége szakadt, és nagymama a szülők kérésére sietősen útnak indult a kisfiúval Bécsbe. A könnyelműen tett előzetes ígéretről, hogy a hintaszéket magukkal viszik, a gyerek számára érthetetlen okból szó sem lehetett. A kisfiú csalódott volt, és a hosszú és fáradtságos út után hazaérkezve az elkeseredése csak akkor enyhült, amikor édesapja átnyújtott neki egy színes katalógust, amelyben számtalan hasonló bútor között ott volt a nagymama hintaszéke is, egész pontosan a No. 6A jelzet alatt.
A hegyi panzió mesés bútordarabját tízezerszám gyártották, bárki megrendelhette. Utólag már nehéz megállapítani, hogy a sorozatgyártásban elveszett varázslat, a nagymama szalonjában maradt hintaszék vagy a kettő együttese okozott a későbbiekben is felejthetetlenné váló fájó emléket – amelyet végül a katalógus sok-sok hajlítottfa csoda-alkalmatossága oldott fel és alakított át a rendező életre szóló gyűjtőszenvedélyévé – már ami a Thonet-bútorokat illeti. Olyannyira, hogy tréfásan felteszi a kérdést, vajon Thonet-koporsó is létezik, hajlított fából?
Az elbeszéléshez mit lehet még hozzátenni? Elég, ha megemlítjük a sietős hazautazás okaként az időpontot: 1914 szeptemberét írták, és a galíciai orosz betöréssel kezdetét vette egy olyan esemény, amely végül sok-sok hintaszék, sőt az eredeti Thonet- bútorgyárak pusztulásához vezetett, nem is beszélve arról az államról, amelynek sorsát Fejtő Ferenc írta meg Rekviem egy hajdanvolt birodalomért címmel – innen az utószó választott címe, az írás léptékéhez szabottan kissé megváltoztatva…
Végh László
______________________________________
FORRÁSOK
http://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Joseph_Chapuis
http://hu.wikipedia.org/wiki/Claude_Debussy
Ongrádi Melinda: Az ismeretlen Thonet. http://hg.hu/cikkek/design/7574-az-ismeretlen-thonet
Szabolcsi Bence –Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Budapest, 1965. Zeneműkiadó.
Vegesack, Alexander von: Thonet – Hajlítottfa- és csővázas bútorok.
Budapest, 2009. Cser Kiadó.
Végh László: 100 éves tagság (1909–2009). Magyarország csatlakozása az ipari tulajdon oltalmára létrehozott Párizsi Uniós Egyezményhez. http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/200912tj-pdf.html
Ábrák forrása:
1., 2., 3. ábra
http://epub.hpo.hu/e-kutatas/?lang=HU – SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (e-kutatás)
4. ábra
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/14/Chaise_Jean-Joseph_Chapuis.jpeg
http://www.chipstone.org/SpecialProjects/Elastic/04-3.html
5.ábra
- http://hg.hu/cikkek/design/7574-az-ismeretlen-thonet
6.ábra
http://austria-forum.org/attach/Heimatlexikon/Thonet/Thonet2.jpg
7,8,9. ábrák
http://epub.hpo.hu/e-kutatas/?lang=HU – SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (e-kutatás)
10.ábra
http://worldwide.espacenet.com/publication EP&NR=2095741A1&KC=A1
11.ábra
http://designenvy.aiga.org/thonet-bike-andy-martin/
12. ábra
http://bugholzmoebel.at/wp-content/uploads/2011/11/claude_debussy_schaukelfauteuil.jpg
RSS
