|
Kodály Zoltán (1882–1967)
|
|
Zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.
1900-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán kezdte meg tanulmányait. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakán 1904-ben kapta meg zeneszerzői diplomáját. Doktori disszertációját 1906-ban írta a magyar népdal strófaszerkezetéről; ennek kapcsán ismerte meg Vikár Béla fonogram-gyűjteményét, amelynek hatására úgy döntött, falura megy népdalt gyűjteni.
Magyarországon ő honosította meg az összehasonlító népzenetudományt. Zeneszerzői tevékenysége mellett zenepedagógiai munkássága rendkívüli jelentőségű; a világban főként ez utóbbi, a Kodály-módszer tette ismertté.
Zenei nevelési koncepciója szerint a jó zenész tulajdonságai négy pontban foglalható össze, amelyeknek párhuzamosan, állandó egyensúlyban kell fejlődniük:
-
kiművelt hallás,
-
kiművelt értelem,
-
kiművelt szív,
-
kiművelt kéz.
Kodály Zoltán életéről és munkásságáról további információk
|
|