RSS

Tüzeléstechnikai szabadalmak az 1930-as évekből

A A A

– Szikla Géza, Rozinek Arthur és Hajdú Elemér

1. Bevezető – Szikla Géza és egy rejtélyes osztrák feltalálótárs

Szikla Gézát elsősorban Rozinek Arthurhoz köti hosszú évek közös munkája. Legismertebb találmányuk, amely a nemzetközi szakirodalomban Szikla-Rozinek-féle lebegtető tüzelőberendezés néven ismert, továbbá az ehhez a témakörhöz kapcsolódó közös szabadalmak mutatják sikeres együttműködésüket. Szikla Géza nemzetközi szabadalmaztatással oltalmazott találmányait vizsgálva, a szabadalmak nagy száma miatt a feltalálótársakkal közös bejelentésekre koncentráltam. Ezek közül Rozinek Arthurral közös bejelentései szintén hosszabb elemzést igényelne, annál különösebb viszont Maria Blanka Bauhofer személye, hiszen a két háború között műszaki-mechanikai területen még igazán ritka a női feltaláló.

Gyors kutatást végezve, az Espacenet adatbázis alapján Szikla Géza közel 50 külföldi szabadalmi bejelentést tett, ebből mintegy 20 esetén feltalálótársa Rozinek Arthur. Három esetben Merse Pál okl. gépészmérnök (FR717009; CH159110; AT144105 – bár ezek ugyanazon egy találmányra vonatkoznak (Hőtároló berendezés)). Két ügyben Vágó Pál (FR709015; CH190528) a feltalálótárs, illetve a svájci bejelentésnél először tűnik fel az osztrák Maria Blanka Bauhofer. A bejelenés egyik elsőbbsége egy 1935. június 13. magyar dokumentum.

Sajnos a svájci szabadalmi bejelentésben hivatkozott amerikai és magyar elsőbbségi bejelentéseknek nem lelni nyomát. A feltalálónő nevére kutatva viszont rábukkantam a bejelentés angol családtagjára. Az említett angol bejelentés (GB481578) fejléce egyébként ebben formában tartalmazza a feltalálótárs nevét: Mrs. Joseph (Blankamaria) Bauhofer – valószínűleg a férjezett nevén.

Ezek után a további információszerzés eredménytelenségébe beletörődve elhatároztam, hogy legalább a rejtélyes osztrák feltalálóhölgy személyéhez köthető egyéb szabadalmakat is megkeresem. Az eredmény a következő: Blanka Maria Bauhofer az említett svájci szabadalom mellett 3 osztrák bejelentés feltalálója: AT147247; AT159577; AT159738. A svájci szabadalomhoz hasonlóan a bejelentések témája tüzeléstechnikai berendezéseket érint. Legkorábbi közülük az AT147247 lajstromszámú, amelynek bejelentési napja 1935. június17. Ez az időpont igen közeli a svájci szabadalom igényelt magyar elsőbbségéhez (1935.06.13). A bejelentéshez tartozó ábra is teljesen azonosnak látszik, a Szikla Gézával közös svájci bejelentéshez benyújtottak közül az egyikkel (balra a svájci, jobbra az osztrák dokumentum):

Természetesen, a két bejelentés egymáshoz való viszonyának megállapításához a konkrét műszaki tartalmat kell megvizsgálnunk. Az osztrák bejelentésben az egyedüli feltaláló, Bauhofer asszony a gáztűzhely égőjének környezetében eszközölt módosítással növeli meg a főzőedényre történő hőátadást. A gázégő környezetében kettős lemezszerkezetet alkalmaz, amelynek felső lemeze a gázlánggal közvetlenül érintkező, nagy hőkapacitású szerkezet, amelyet alulról egy hőszigetelő tulajdonságú lemezzel választ le a tűzhely többi részétől, a hőveszteségek elkerülésére. Az égéshez szükséges levegőt a két lemez között átáramoltatva elérhető annak előmelegítése is, tovább növelve a hatásfokot. (A korabeli háztartások világában megjelenő technikai berendezések és a műszaki érzékkel bíró hölgyek feltalálóvá válása közötti összefüggés manapság számos tanulmány tárgya, ezek közül egyet megjelöltem a cikk végén).

Áttekintve az angol és a svájci bejelentéseket látható, hogy ezek a bejelentések tartalmazzák Bauhofer asszony megoldását, illetve egyértelműen annak továbbfejlesztéseként értelmezhetőek. Szikla Géza, Vágó Pál és az osztrák feltalálóhölgy tehát közösen együttdolgozva számos újabb részletmegoldás kidolgozásával gazdagították az eredeti megoldást. Ezek részletes kielemzése nem lenne célravezető, az aligénypontok számából azonban világosan kikövetkeztethető a feltalálók közös tevékenységének iránya: míg az eredeti osztrák bejelentés 3 igénypontot tartalmaz, az angol bejelentésben 16, a svájci bejelentésben 24 pontra tagolódik az oltalmi igény, újabb és újabb előnyös kialakításokat részletezve.

Látható, hogy ebben az esetben a feltalálók nevének ismeretében válik csak lehetővé az iparjogvédelmi háttér felderítése, mivel, ahogy korábban említettem a szabadalmi adatbázisokból a jelzett elsőbbségi igény alapján nem lelhető fel sem a magyar sem az amerikai bejelentés, csak a bejelentés napja ismert (1935.06.13 és 1936.05.27). Ennek hiányában a közös szabadalmi dokumentum (CH190528; illetve GB481578) úgy tanúskodik Szikla Géza, Bauhofer asszony és Vágó Pál együtt elvégzett munkájáról, hogy a korábbi önálló tevékenységük mértékére csak az osztrák dokumentum alapján, közvetve van lehetőségünk következtetni, miközben a kulcsot kezünkbe adó osztrák dokumentum nincs megjelölve elsőbbségi igényként, csak a feltaláló neve vezetett a nyomára. Természetesen, hogy az osztrák feltalálónő és a magyar feltalálók személyes kapcsolata hogyan jött létre, azt továbbra is homály fedi. Feltételezhető, hogy ez valamely korabeli szakmai fórumra, konferenciára, vásárra vezethető vissza. Mindenesetre, csak egyszeri alkalomra szólt, legalábbis ami a közös találmányokat illeti.

2. Hajdú Elemér szabadalma

Hajdú Elemérnek egyetlen szabadalmi bejelentése ismert: 1952. augusztus 13-án jelentette be Rozinek Arthurral közös találmányát, melynek címe: Meleg gázzal működő alágyújtó garatrostély mozgó rostélytüzelések számára.

A szerkezet olyan alsó gyújtó parázsszőnyeget biztosító garatrostély mozgó rostélyú tüzelésekhez, amelynek kialakítása lehetővé teszi, hogy a lecsúszó szénréteget a gyújtógáz kellően átjárja, majd az alsó parázsréteg közvetlenül a tűztérbe kerüljön.

A találmány HU146218 lajstromszámon kapott szabadalmi oltalmat, meglehetősen hosszú idő után, 1960. február 15-én. Ha belegondolunk, hogy a két dátum közé esik 1956 ősze, feltételezhető, hogy a Kossuth tér tőszomszédságában található engedélyező hatóság (akkori nevén Országos Találmányi Hivatal – OTH) működésében keletkezett fennakadásokban található a késedelmes elbírálás oka, nem pedig a bejelentés elkészítésének valamiféle hiányosságaiban, esetleg tárgyában.

3. Rozinek Arthur

A közel húsz évvel idősebb feltalálótárs, feltehetően ennek a bejelentésnek is a mentora, hosszú szabadalmi bejelentői és szakmai múltra tekinthet vissza, amelyet éppen ez a bejelentés zár le. Érdemes vázlatosan feleleveníteni ezt a gazdag pályafutást.

Rozinek Arthur gépészmérnöki tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. Feltaláló tevékenységét már 1912-ben két szabadalmi bejelentés jelzi (HU62233; HU63247). 1917-ig önálló feltalálóként összesen 10 magyar szabadalmi bejelentést tett, amelyeknek témája a gőzturbinák fejlesztésének témakörébe esik. A Délvidékről származó és ekkoriban Prágában praktizáló, harmincas éveiben járó mérnök életében is jelentős változást hozott az első világháború befejeződése. Nyolc éves szünet alatt mérnöki és feltalálói tevékenységében fordulat állt be, és 1925-ben jelentkezett újra szabadalmi bejelentéssel, már budapesti lakosként. Ekkortól kezdve egészen pályafutása végéig a tüzeléstechnika területén tevékenykedve alkotott maradandót. A világgazdasági válság által kényszerűségből magyar szénre adaptált technikai megoldások sora keletkezett a tüzeléstechnika területén. Rozinek sikeres kazántípust szerkesztett központi fűtés céljára a bányák korábban eladhatatlan aprószénkészletének hasznosításához.

Zárszó

Hajdú Elemért az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület 1964-ben Szikla Géza-emlékéremmel tüntette ki. Szikla Géza 1963-ban hunyt el, az emlékére alapított díjat így elsőként Hajdú Elemér érdemelte ki. Rozinek Arthur szakmai pályájának delelőjén éppen az azonos generációhoz tartozó Szikla Géza feltalálótársaként szerzett nemzetközi hírnevet a magyar tüzeléstechnikai fejlesztéseknek. Hét magyar találmány fűződik kettősükhöz, melyeket 1925 és 1939 között jelentettek be (HU93273; HU95043; HU98041; HU114197; HU123628; HU125710; HU129019). A magyar alapbejelentés mellett mintegy harminc külföldi szabadalmi bejelentést tart számon a nemzetközi adatbázis, osztrák, német, amerikai, kanadai, francia és angol lajstromszámmal. Mindegyik az ún. Szikla-Rozinek féle lebegtető rendszerű tüzelőberendezésre vonatkozik, amely apró szemű, őröletlen porszén lebegő állapotban való elgázosítását és elégetését teszi lehetővé – a megoldás egyik változatának angol bejelentési fejlécét láthatjuk az ábrán.

A magyar tüzeléstechnikai fejlesztések területén végzett közös tevékenységük, ill. Rozinek Arthur változatos pályafutása – amelyet a fent ismertetett, Hajdú Elemérrel közös szabadalom zár le – önálló kutatási témaként is megállná a helyét.

Forrás:

http://www.sztnh.gov.hu/szabadalom/szab_kutat.html SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - Szabadalmi adatbázis

http://worldwide.espacenet.com/ EPO Espacenet Patent search

http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/200008/techn.htm

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle

Longa Péterné: Feltalálónők - 2000.augusztus

http://www.kfki.hu/physics/historia/historia

MTA - KFKI História tudósnaptár

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/703.html

A gépészeti tudomány kialakulása és fénykora

Hőtechnika, kalorikus gépészet

Magyar Életrajzi Lexikon