Honoris causa Jedlik Ányos-díj
Dr. Hámori József Széchenyi-díjas biokémikus kutatóprofesszor, agykutató, akadémikus, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi alelnöke, a Magyar UNESCO Bizottság elnöke.
1932-ben született Fegyverneken. Az egyetemet (ELTE TTK) 1955 tavaszán végezte el, kutató biológusként, majd 1958-ban doktori címet szerzett. A neuroanatómiai kutatómunkába 1955-ben, Szentágothai János pécsi intézetébe kerülése után kapcsolódott be. 1963 óta a budapesti I. sz. Anatómiai Intézetben dolgozik – jelenleg mint kutatóprofesszor. Kezdetben a gerincesek központi idegrendszere – elsősorban a kisagy – szinaptikus szerveződésének kutatásával foglalkozott. 1964 óta dolgozik másik fő témáján, az ideghálózatok kialakulásának problematikáján.
Vendégkutatóként, vendégtanárként működött a Kaliforniai Egyetemen, a New York-i Mount Sinai Egyetemen, folyamatos tudományos együttműködésben van moszkvai, római, londoni, oxfordi, párizsi, német, dán és svéd laboratóriumokkal. Több tanulmányútja során foglalkozott a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetével és fejlődésével. Ennek részbeni eredményeként Magyarországon – Roska Tamás akadémikussal együttműködve – új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. Kiemelkedően eredményes kutatói pályáját 1994-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.
1966-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa, 1972-ben pedig a biológiai tudományok doktora. 1990-ben az MTA levelező tagjává választották. 1992-ben az Európai Akadémia tagja, 1998 májusában az MTA rendes tagja lett. Kétszázat meghaladó közleményt, számos könyvet és könyvfejezetet írt. Több mint ötven éve vesz részt a biológus és orvosi graduális és posztgraduális oktatásban, képzésben. Pécsett és Budapesten PhD hallgatók program-vezetőjeként oktatott és oktat jelenleg is. 1990-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állattani Tanszékének professzoraként az összehasonlító anatómia és neurobiológia, valamint pszichológus hallgatóknak a humán anatómia tárgyakat is oktatta egészen 2002-ig. 2001-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen neurobiológiát tanít. 1992–1994 között a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, 1993–1994-ben pedig a Magyar Rektori Konferencia elnöke.
1998–2000 között a nemzeti kulturális örökség minisztere, 2000–2002 között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója, majd a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke volt. E kollégium javaslata alapján növekedett 2000–2002 között a tudományos kutatásra és fejlesztésre fordított költségvetési támogatás (2001-re 30%-kal, 2002-re újabb 30%-kal). Minisztersége másfél éve alatt sikerült a kultúrára fordított költségvetési támogatást több mint 60%-kal növelni.
Számos nemzetközi és hazai tudomány- és oktatáspolitikai bizottságban, testületben dolgozott és dolgozik, valamint több folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2002–2008 között, két cikluson át a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnökeként tevékenykedett.
1999-ben az UNESCO által szervezett Tudomány Világkonferenciája elnöke volt. 2000-től a Magyar Örökség Díj Bizottság, 2002-től a Magyar UNESCO Bizottság elnöke.
RSS
