A sokoldalú gépészmérnök feltaláló már egyetemi hallgató korában kitűnt tehetségével, amikor pályadíjat nyert A gázgépeknél használandó legcélszerűbb méretek és keverékek meghatározása című tanulmánya. 1882-99 között a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, később osztályvezetője, majd főmérnöke lett. Sikeres találmányai közül kiemelkedik a pesti Duna-parton felépített gabona-elevátor, a Mechwart-féle forgóeke tökéletesítése. Az ő nevéhez fűződik továbbá vasúti váltók, fordítókorongok, különböző turbinák megalkotása.
Amikor a Ganz-gyár gázmotorok fejlesztésével bízta meg Bánkit, ő Csonka Jánossal, a Műegyetem gépműhelyének vezetőjével, a későbbi gyáralapítóval kezdett hozzá egy gazdaságosabb működésű motortípus kidolgozásához. Eredményes együttműködésüket közös szabadalmak sora tanúsítja.
Bánki Donát életének második felében a Műegyetem professzora lett. Először az emelőgépek és gépelemek tanszéken tanított, majd a hidrogépek tanszékén lett tanszékvezető. Rövid időn belül e számára új területeken is maradandó alkotásokat hozott létre. 1903-ban szivattyúszelep szabadalmat jelentett be, 1905-ben pedig egy konferencián ismertette gőzturbina-elméletét. 1912-ben tartotta akadémiai székfoglaló előadását Folyadékok mozgása hajlított csatornában címmel. Legismertebb könyve, az Energia átalakulások folyadékokbancímen 1916-ban jelent meg. Ugyancsak ebben az évben szabadalmaztatta vízturbina találmányát. A Bánki-féle vízturbinából több száz darabot gyártottak, melyek közül száz év múltán is akadtak működő példányok; sőt, az ENSZ egy tanulmányban ajánlotta alkalmazásukat a fejlődő országokban. Közvetlenül a halála előtt még közzétett egy fontos tanulmányt az általa fejlesztett turbina jó hatásfokának elméleti igazolásáról.
Bánki Donát életéről és munkásságáról további információk:
RSS
