Az 1872-ben Budapesten született Schimanek Emil műegyetemi tanulmányait és berlini tanulmányútját követően az 1890-es években szakmai pályafutását a fegyvergyárban kezdi meg, majd a Ganz-gyár főmérnöke lesz. Már 27 évesen egyetemi tanár és 1902-től az gépszerkezettani tanszék oktatója és irányítója, 1916 és 1918 között a gépészmérnöki kar dékánja, 1923 és 1925 között az egyetem rektora. Ez az írás életpályájának a korai, talán kevésbé ismert szakaszát vizsgálja.
A soroksári Fegyver- és Gépgyár részvénytársaságnál eltöltött első évek a Böszörményi Jenő vezetésével 1898 és 1903 között zajló magyar diesel-motor fejlesztés időszakára esik. Szabadalmak tekintetében a vállalkozás az Epperlein Oszkár gyártulajdonos által személyesen Rudolf Diesellel megkötött hasznosítási szerződés alapján, a Diesel-szabadalmakra alapozva kezdi meg működését. (A magyarországi oltalom alapja a két 1896-os (HU6361 és HU7876) Diesel-szabadalom. Valószínűleg ezek a megoldások is az1896-os szerződés tárgyát képezték).
Természetesen, a gyártás során megoldott problémák között akadt szabadalomképes is. Erről tanúskodik a HU16510 lajstromszámú dokumentum, amelyből kiderül, hogy a motorgyártásra önálló néven – Részvénytársaság Diesel-„mótorok” számára – új társaság alapíttatott. Az ábrán bemutatott megoldás feltalálói sajnos a dokumentumban nincsenek megnevezve, de a Böszörményi Jenő vezetésével dolgozó mérnökcsoport tagjaként Schimanek részvétele is valószínűsíthető az ilyen típusú megoldások kidolgozásában.
A soroksári magyar Diesel-motorgyár egyetlen szabadalma 1899-ből:
Eszközök explóziós és égési erőgépek reverzálására (HU16510)
Rudolf Diesel a magyar gyár tapasztalatait két szempontból is nagyra értékelte. Egyrészt a gyártott motort „magyar típusként” említi, másrészt a gyártási folyamat megszervezését olyan sikeresnek tatja, hogy az épülő angliai gyáraiba mintaként küldi el. A siker titka talán abban rejlik, hogy a sziléziai származású gyáros nem csak tőketulajdonosként vezette az új részvénytársaságot. Németországi gépészmérnöki végzettséggel és a prágai gépgyárban szerzett gyakorlattal került az frissen alapított – a prágai gyár hajóépítési ágát átvevő – újpesti Danubius hajógyár műszaki igazgatói székébe, 1890-ben. Az egy generációval idősebb, 1844-ben született Epperlein így szakmai tapasztalatokkal is gazdagon felszerelkezve lesz Schimanek Emil egyik első munkaadója. 1903-ban azonban váratlanul meghalt és a pénzügyi háttér átalakulásával a vállalkozás az örökösök érdektelensége miatt megszűnik. Schimanek Emil ekkor már a műegyetem oktatója és a Ganz gyárban folytatja munkáját. A másik „ifjú titán” Böszörményi Jenő viszont kalandvágyóbb és a Westinghouse Gépgyár franciaországi majd londoni telephelyéhez szegődik, már 1903-ban. Mint később látni fogjuk, visszatérve ismét kapcsolatba kerülnek.
Arról, hogy Schimanek tevékenységéről a Ganz gyárban szabadalmak is tanúskodnak-e, kiterjedtebb kutatást igényelne, hiszen a gyárnak az adott időszakban száznál is több szabadalma van bejegyezve. Ezek között kellene egyenként felkutatni, feltűnik-e neve a feltalálók között – adatbázisunkból ezeknél a százéves szabadalmaknál ez még nincs feltüntetve. Első saját néven tett szabadalmi bejelentését ugyanis csak az első világháború alatt, 1917. január 24-én adta be a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalhoz, Indikátor dugattyús gépek hengerében uralkodó középnyomás mérésére címen, amely törzsszabadalomból a második önálló bejelentése, az 1917. június 20-án azonos címen benyújtott , HU77280 lajstromszámú pót szabadalom is származott. (A törzs- ill. pótszabadalom jogintézménye körülbelül a mai szabadalmi jogunkban meglévő belső elsőbbség érvényesítésével volt egyenértékű). Nyilvánvalóan a háborús viszonyok közepette nem tudott élni az uniós elsőbbséggel a nyugat-európai hivataloknál, hiszen az ellenségeskedés a nemzetközi iparjogvédelmi együttműködést is szétzilálta. Mutatja ezt, hogy azonos tartalommal csak 1922. október 20-án található meg a magyar bejelentés szerinti szabadalmi leírás az angol Hivatalnál (GB209513). A dokumentumból az is kiderül, hogy Schimanek professzor ebben az időben a Műegyetem tőszomszédságában lakott. Az amerikai bejelentésből pedig megállapítható, hogy Németországban a háború alatt is lehetett érvényesíteni az uniós elsőbbséget.
Schimanek első önálló feltalálói megoldásának
angol (GB209513) és amerikai (US1482525) szabadalmi családtagja
Feltaláló- és bejelentőtársak I. – Böszörményi Jenő
Szabadalmi bejelentéseit áttekintve megállapítható, hogy szinte kizárólagosan egyedüli feltalálóként dolgozta ki és jelentette be megoldásait. Két kivétel található mindösszesen, és ezek a magyar bejelentések a feltalálótársak személye okán megérdemelnek egy kis figyelmet. Az első a HU77295 lajstromszámú bejelentés, amely szintén az akkor még mindig megjósolhatatlan kimenetű világháború utolsó évében, Schimanek professzor sorban második bejelentéseként született.
Az 1918. február 8-án - Készülék „röpülőgépek” légnyomásváltozásokra érzékeny ható részeinek önműködő beállítására címen -benyújtott leírás témája is jól tükrözi a kort, hiszen nyilvánvalóan haditechnikai hasznosítás céljára is született. Feltalálótársa a szintén 1872-ben született Böszörményi Jenő, a magyar autógyártás jelentős alakja, akivel kapcsolata talán már közös iskolaévekre is visszavezethető.
Böszörményi vezetésével hozták létre a dízelmotor-tervező irodát, az első magyar dízelmotor vezetésével készült el 1899-ben. Ebben az időben Schimanek Emil együttdolgozott Böszörményivel. Ahogy korábban láttuk, Epperlein Oszkár halála 1903-ban megakasztotta a dízelmotor diadalútját. Amikor 1903-tól Böszörményit meghívták a Westinghouse autógyár főmérnökének, előbb Le Havre-i, majd a londoni telepre, jelentős eredményeket ért el a cég automobiltípusainak kifejlesztésében. Schimanek ekkor már az egyetemi elkötelezettsége miatt nem követte Böszörményit, akit később megbízták a gyár 1910-re felépült aradi fióküzemének vezetésével. Az első magyar autógyár, a MARTA ebből nőtte ki magát. A világháború miatt elsősorban a repülőgép-motorok iránt volt nagy a kereslet. A két „régi ismerős” 1917-es közös szabadalma nem véletlen tehát. Olyannyira, hogy Böszörményi Jenőnek is van karburátorra vonatkozó szabadalma. Ez az a járműtechnikai egység, amely a két háború között Schimanek Emil érdeklődésének középpontjában áll. A húszas évek közepén megalkotja majd a híres ESSE-karburátort, amelyet szabadalmak sorával bástyázott körül.
Ezzel kapcsolatban már számos tanulmány látott napvilágot, és a téma kidolgozása túlmegy jelen írás keretein.
.jpg)
Korai kísérletek a porlasztó tökéletesítésére:
Balra Böszörményi Jenő szabadalma 1917-ből
(HU77657 – MARTA Automobil Rt./Arad);
jobbra Schimanek Emil megoldása 1920-ból (HU92036)
„A Bánki- Csonka-féle porlasztó növekvő légsebességnél a nagyobb szívóhatás következtében egyre több tüzelőanyagot vitt a levegőáram magával. A motor gazdaságos működése ugyanakkor éppen az ellenkezőjét kívánta volna meg, el kellett érni, hogy lassú és gyors motorfordulatnál, üresjárat és terhelés esetén, továbbá hideg motornál is az ideális összetételű keveréket szívja be a motor. A hiányosságának megszüntetésére születtek az állandó és a változó depresszióval működő karburátorok. Az állandó depressziós karburátorok kifejlesztése fűződik Schimaneknevéhez. Az ESSE-porlasztó kidolgozásánál abból indult ki, hogy a keverék összetétele annál gazdagabb kell, hogy legyen, minél nagyobb gyorsítást akarunk elérni, "hogy a motor változatlan terhelése mellett is a keverési arányt a járművezető helyéről önkényesen vagy a pedig a gép üzeme közben önműködően lehessen változtatni". Ezzel a porlasztóval elérhető, hogy a levegő és a tüzelőanyag átömlési keresztmetszetének viszonya a szükségesnek megfelelően változtatható legyen. Bár ezek a szerkezetek a maguk nemében szellemes, újszerű konstrukciók voltak, nem sokáig használták azokat, mert a változó depresszióval működő, több fúvókával ellátott porlasztók terjedtek el.” *
Feltaláló- és bejelentőtársak II. – Becsey Antal
Az 1920. május 20-án bejelentett Eljárás és berendezés a földben rejlő hőnek felhasználására mechanikai munka végzésére a másik ilyen közös szabadalmi bejelentés. Feltalálótársa Becsey Antal, akinek nevével szintén számos érdekes létesítmény kapcsán találkozhatunk, különösen vidéki városain vízművei kapcsán.
A Böszörményihez hasonlóan Schimanekkel szinte azonos „évjárathoz” tartozó, 1871-ben Pozsonyban született gépészmérnök pályája is összefonódik – a közös szabadalmukon is túlmutatóan – e cikk főszereplőéjével. Szó eshetne az első magyarországi – erdélyi – földgázmező hasznosításában tervezett közreműködésüktől a víztornyok gépészeti berendezésein át a Magyar Mérnök és Építész Egyletben vállalt szerepükig sok mindenről. De ez már egy másik történet.
Forrás:
http://worldwide.espacenet.com/ EPO Espacenet Patent search
http://www.sztnh.gov.hu/szabadalom/szab_kutat.html SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - Szabadalmi adatbázis
* Az idézet forrása:
Dr. Bendzsel Miklós - Dr. Jakabné Molnár Judit:
Világhírű mechanikai találmányok a magyar iparfejlődés hőskorából
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle
Elektronikus publikáció
101. Évf. 4.szám - 1996. AUGUSZTUS
http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/199608/bendzsel.html
Végh László
RSS
