Jedlik Ányos-díj
Lantos Mihály okl. villamosmérnök, gazdasági mérnök, magyar és európai szabadalmi és védjegyügyvivő, a Danubia Szabadalmi és Jogi Iroda Kft. ügyvezető igazgatója
Diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1967-ben, később mérnök-közgazdászi képesítést is szerzett. 1972 óta a Danubia Szabadalmi és Jogi Irodánál illetve jogelődjénél dolgozik.
Szakterületei: elektronika, elektrobiológia, irodaautomatizálás. Szakmai munkássága a szellemi tulajdon védelmének minden szegmensére kiterjed, főként szabadalmi és védjegyügyeket és ezekkel kapcsolatos jogérvényesítési, ügyeket visz. A külföldi jogszerzés és jogérvényesítés területén kiemelkedő tapasztalattal rendelkezik.
Lantos Mihály vezetése alatt a Danubia megerősítette hazai és nemzetközi súlyát, elismertségét, mindezeken túl számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet vezetésében kifejtett tevékenysége számottevően járult hozzá a hazai iparjogvédelem alakításához.
Kiemelkedő érdeme hogy, 2010-ben ő és az LES Magyar Csoportja szervezhette meg Budapesten az LES International nemzetközi szervezet páneurópai konferenciáját A rendezvény szakszerűsége és magas színvonala komoly nemzetközi visszhangot váltott ki.
Vezetői és szabadalmi ügyvivői munkáján túl, egyes, számára érdekes témákban hosszú évek óta aktívan, esetenként feltalálóként illetve támogatóként is részt vesz a találmány létrehozásától a piaci hasznosításig. Ilyen a részvételével született lánc nélküli kerékpár, kereskedelmi nevén Stringbike, amely már a piaci bevezetés és értékesítés fázisába lépett innováció.
Nemzetközi tapasztalatai alapján hogyan erősítené a hazai iparjogvédelem ügyét? Van-e olyan módszer másutt, amit érdemes volna átvennünk, hogy tudatosabb iparjogvédelmi gondolkodás alakuljon ki itthon?
Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert alapvetően nem az iparjogvédelmi jogszabályokkal van baj, hanem avval, hogy az érintettek (gazdasági és politikai vezetők, értelmiségiek) nincsenek tisztában az iparjogvédelmi eszköztárak jelentőségével és azokkal a hátrányokkal, melyeket esetleges nem kellő iparjogvédelmi magatartásuk okoz. Ennek érdekében az intézmények, egyetemek és a sajtó is nagyon sokat tehetne.
Konkrétan a gazdasági jogszabályok nem kedveznek a szellemi jogok hasznosításának. Ha egy magánszemély értéken akar egy szellemi tőke csomagot egy vállalatba apportálni, akkor az apportérték neki adóalapot jelent, a vállalatnál pedig járulékfizetési kötelezettség keletkezik.
Miután a szellemi tőke eredményei döntően vállalati formában értékesíthetők, az érdekelteknek vagy csaló módon alacsony apportértéket kell bevallaniuk, ami torzítja a szellemi jog értékét, vagy olyan azonnali fizetési kötelezettség keletkezik, amely az induló innovációs folyamatot lényegében leblokkolja. Szerintem például ezt a visszás helyzetet meg kellene szüntetni.
Az interjút készítette: Sipos Júlia
RSS
